A karbamid felhasználása a takarmányozásban

A nem fehérjeszerű nitrogénvegyületek takarmányozási jelentősége egyre nő. mert a fehérjehiány szerte a világon fokozódik. Amilyen mértékben növekszik a takarmánytermesztés révén a fehérje-előállítás, legalább olyan mértékben lesz egyre nagyobb a fehérjeigény a belterjes állattartásra, az intenzív állati termék előállításra való törekvés következtében.
A fehérjehiány megszüntetése olyan komplex feladat, amelyben a nem fehérjeszerű nitrogénvegyületek fokozottabb mértékű felhasználása a kérődzők takarmányozásában igen jelentős segítség. Bár a karbamid, mint hatékony fehérjepótló anyag, nagy karriert futott be az utóbbi évtizedben, nálunk a gyakorlatban mégis csak lassan terjed, jóllehet kutatóink sokat foglalkoztak felhasználásinak kérdésével. Közismert pedig az, hogy hazánk éghajlata, földrajzi adottsága következtében elsősorban a szénhidrátban dús takarmánynövények termesztésére kedvező, s így a sok fehérjét tartalmazó takarmányokból állandó a hiány. A nem fehérjeszerű nitrogénvegyületek ezt a fehérjehiányt elsősorban a karbamid nagyobb mérvű felhasználása révén nagymértékben csökkenthetnék, s így állattenyésztésünk hozama növekedne. A karbamid etetésének hatása nemcsak a kérődzők jobb fehérjeellátásából adódó termelésnövekedésben jelentkezne, hanem közvetve a sertés- és a baromfitenyésztést is segítené azáltal, hogy így több állati és növényi eredetű fehérje jutna részükre, ami azután ezen állatfajok termékeinek nagyobb bőségében jutna kifejezésre.