Kosár
Az Amerikai Egyesült Államok legutolsó elnöke immár csupán Manhattan királya. Országát elpusztította a rakoncátlankodó nehézkedés, a lakosságot pedig megtizedelte, hogy túl sok bacilus méretű kínait lélegeztek be. A hajmeresztően tiszteletlen, minden tabut végképp ledöntő Vonnegut apokaliptikus világában azonban nincs többé magány. A polgárok nagycsaládokba szerveződve, minden korábbinál emberibb társadalomban élnek. A Börleszk című börleszkben mintha nem is Vonnegut, de maga a Teremtő tréfálkozna a Föld nevezetű bolygó lakóival.
***
"Akármit írok még életemben, önéletrajzhoz ez hasonlít a leginkább. Azért adtam neki a Börleszk címet, mert groteszk helyzetpoétikum - akárcsak a filmbörleszkek, kiváltképp Stan és Pan filmjei, valamikor réges-régen.
Arról szól, hogy mire emlékeztet engem az élet. Életem korlátozott mozgásomnak és értelmemnek megannyi próbája. Szüntelenül.
Stanban és Panban véleményem szerint az volt a legviccesebb, hogy esőben-hóban állták a sarat.
Utolsó leheletükig hajlandók voltak tisztességes alkut kötni a sorsukkal, és ezért voltak oly észbontóan imádnivalók és mulatságosak..."
