Franz Steindachner (1834 – 1919) osztrák zoológus és ichthiológus, kiemelkedik a halrendszertan területén végzett munkássága.
Steindachner 1857 és 1859 között Rudolf Kner zoológussal és Karl von Scherzer bankárral karöltve megszervezte a Novarra expedíciót. A Novara egy osztrák fregatt neve volt, amelyen utaztak. Útjuk során feltérképezték olyan távoli földrészek tengerpartjait, mint Ceylon, Jáva, Kína, Ausztrália és Új-Zéland. Ezen az úton ezer új halfajt írtak le, melyek többsége tengeri hal volt. Mikor visszatértek, Johann Jakob Heckel már nem élt és így ő lehetett a bécsi Zoológiai Múzeum igazgatója.
1871 és 1872 között Agassiz kezdeményezésére sor került a második dél-amerikai expedícióra, amely a dél-amerikai földrészt körbeutazta, Bostonból kiindulva San Franciscóig feltárta a tengerpartok mentén lévő halfaunát.
1886-ban visszatért Európába és megkapta a kitüntető professzor címet. 1891 és 1898 között a Vörös-tenger és a mediterrán vidék halait kutatta – ez a Pola expedíció néven vált ismertté. Említésképpen csak egy pár faj, melyeket Steindachner felfedezett és rendszerbe foglalt: Oncopterus darwinii (rombuszhal), Pleuronectes pallasii. Steindachner 69 éves korában 1903-ban még egyszer eljutott Dél-Amerikába, de ez az utazás már inkább egy kirándulás volt. Tiszteletére nagyon sok halfajt, halnemeket és halcsaládokat neveztek el, ilyenek például a Steindachneridion (Eigenmann, 1919), Apistogramma steindachneri (Regan, 1908). Munkásságát dicséri, hogy Steindachner nevéhez „100 000” hal leírása és rendszerbe foglalása fűződik a világ számos pontjáról.
TERMÉSZETTUDOMÁNY / Biológia kategória termékei
Annalen des K. K. Naturhistorischen Hofmuseums XIII. Band., 1-4. Nr.
Szerkesztő:
Kiadás:
Wien, 1898
Kiadó:
Kategóriák:
Biológia Botanika Zoológia Néprajz Naptárak - évkönyvek Általános földrajz Német nyelv
Nyelv:
Német
Terjedelem:
485 p., ill.
Kötésmód:
nyl
tartalom:
leírás:
Összesen 16, egészoldalas táblával, és számos szöveg közti rajzzal illusztrálva.