Sólyom Lajos: Likőripari kézikönyv

Évezredekkel ezelőtt merülhetett föl az a gondolat, hogy gyógyfüveket és ízes, illatos növényi részeket alkoholba áztassanak és ezzel kellemes zamatú italt nyerjenek.
A 15. században ezek a készítmények csodadoktorok és alkimisták készítette bájitalok és gyógyszerek voltak.
Az ízek, aromák állandó variálása, a sorozatos próbálkozások olyan remekeket is létrehoztak, mint amilyen a francia Chartreuse likőr. Ez már azonban tipikusan élvezeti cikk, fogyasztása mentes minden babonás hiedelemtől.
Az iparszerű likőrgyártás – ami a fejlődés egy újabb lépcsőfoka – hazánkban kb. a 19. sz. közepén-végén alakult ki. Az akkori idők magánvállalatai közül érdemes néhányat megemlíteni: a Braun gyárat, a Gschwindt gyárat, a Zwack Likőrgyárat, az Ipar utcai Likőrgyárat, a Budafoki Szesz- és Élesztőgyárat stb. A magyar likőrgyártásnak tehát nagy hagyománya van.
Könyvünk a jelennek szól, a 20. sz. technikai színvonalának megfelelő szinten tárgyalja a likőrök gyártását. Elsősorban azoknak a szakembereknek készült, akik a termelésben közvetlenül részt vesznek. A könyv ismerteti a likőripar alap- és segédanyagait, majd – a technológiai sorrend alapján – a féltermékek előállítását, a késztermékek összeállítását, a raktározást, az érlelést és a palackozást. A gyakorlatiasan írt és összeállított anyagot átszövi a megértéshez szükséges elméleti anyag, példákkal illusztrálva. Mivel napjainkban a természetes anyagok felhasználása egyre inkább előtérbe kerül, a drogokkal egy külön fejezet foglalkozik. Igen fontos és hasznos a minőség-ellenőrzésről szóló fejezet. Mintegy záróakkordként, a könyv végén felsorakoznak a likőripar késztermékei: a likőrök, pálinkák, konyakok, brandyk stb.
A könyv az ipar számára készült, az otthoni "kotyvasztásokhoz" nem nyújt segítséget. Mégis, azt kívánjuk: a szakembereken kívül forgassák mások is, sőt főleg mások: a leendő szakemberek.

Védőborítója sérült (a hátsó fül levágva).