Gál Éva: A hegyvidéki villanegyed kialakulása XVIII-XIX. század

Szerencsés fekvésű fővárosunk egyik fontos urbanisztikai értéke, hogy a város határain belül emelkedő budai hegyek, illetve az ezek lejtőit egyre nagyobb mértékben beborító lakónegyedek a városi lakóterület szerves részét alkotják. A hegyvidék háztengerének épületei nagy többségükben újak: a legutóbbi évtizedek, sőt évek termékei. Nyilvánvaló, hogy a főváros lakóterületének ilyen mérvű terjeszkedése, amely a hegyvidék nehezen megközelíthető részeit is meghódította állandó városi lakóhelyül, elképzelhetetlen lett volna a modern közlekedési eszközök nélkül. De a hegyvidéki villanegyed a budapesti városépítésnek mégsem teljesen modern képződménye: eredete csaknem másfél évszázadra, Pest és Buda kezdődő nagyvárosiasodásának korára nyúlik vissza.
Az 1840-es években a budai hegyvidéken kialakult első villanegyed lényegesen különbözik azoktól a pompás kertes városrészektől, amelyek más európai fővárosok – uralkodói székhelyek – körül a XVII—-XVIII. század folyamán az arisztokrácia kastélyépítő tevékenysége folytán létrejöttek. Budán, amely az újkorban sohasem volt ténylegesen királyi székhely, még halvány megfelelői sem voltak ezeknek a nagyszabású nyári palotáknak s az őket körülvevő parkoknak; a magyar arisztokraták – egy-két kivétellel – Budán csak városi palotákat építettek, de ezek is szerény vidéki lakok benyomását keltik ugyanezeknek az arisztokratáknak fényes bécsi palotáihoz képest.