Mann Miklós: Budapest oktatásügye 1873-2000

A kilencvenes években Szebenyi Péter, a Fővárosi Pedagógiai Intézet igazgatója felkérésére megírtam a jogelőd, a Fővárosi Pedagógiai Szeminárium történetét. Ezután OTKA-kutatás keretében tanulmányoztam, majd feldolgoztam Budapest oktatásügyének 1873-1944 közötti korszakait, mivel a különben kitűnő várostörténeti művek szerzői e sajátos területtel nem, vagy csak érintőlegesen foglalkoztak.
Újabban Báthory Zoltán ösztönzött e kutatás folytatására, az 1945-től napjainkig terjedő időszak tanulmányozására. E munkálatot a Fővárosi Közoktatásfejlesztési Közalapítvány támogatásával folytattam, s a Közalapítvány Kuratóriuma tette lehetővé e kutatások összegzését, az összefoglaló munka megjelentetését.
Feladatomat könnyítette – igaz, bizonyos fokig nehezítette is – az elmúlt hat évtizedben a budapesti oktatásügyben szerzett sok személyes élmény. Hiszen tanulmányaimat még a világháború idején a Deák téri elemiben kezdtem; 1945 és 1953 között előbb a fasori evangélikus gimnázium, majd a Markó utcai Berzsenyi gimnázium tanulója voltam. Átéltem az egyházi iskolák működésének fokozatos korlátozásit, a patinás, régi jó iskolák megszüntetését. Tanári pályafutásomat 1957-ben a XV. kerületi, MÁV-telepi általános iskolában kezdtem, majd a Dózsa György Gimnáziumban folytattam. Negyedszázada dolgozom a felsőoktatásban; hosszú ideig a Tanárképző Főiskolai Kar oktatója, vezetője voltam. Az utolsó évtizedben az ELTE Bölcsészettudományi Karán a tanár-szakosok képzésében veszek részt.