"Jaroslav Hasek Svejkje a világirodalom nagy "illegális" könyve. Sajátságos illegalitása leginkább azzal a ténnyel indokolható, hogy amiként látszólag együgyű, csetlő-botló hőse, Svejk, a derék katona is mindenkor szembekerül a hatalom gyakorlóival, úgy maga a regény is, akarva- nemakarva, valamilyen társadalmi és politikai oknál fogva beleütközik mindig a fennálló társadalmi rendbe, sőt, bizonyos mértékig még akkor is, ha ez a társadalmi rend nem egy reakciós fundamentumon épül föl. Ez semmiképen sem bizonyíték a Svejk-regény esetleges destruktívitása mellett, inkább csak azt igazolja, hogy még egy demokrácia sem élhet azzal az irodalmi fényűzéssel, kivált demokratikus fejlődésének egyes étlapjaiban, hogy Svejkünk ragyogó tapintatlanságai közül egyiket-másikat ne küldje ideiglenesen száműzetésbe.
Ezt a sajátságos illegalitást csak másodsorban magyarázza az, hogy Svejk csupa negatívumból formálódik végülis pozitív szabadsághőssé, éppen úgy, mint Gulliver vagy Don Quijote. Svejk undorodik az imperializmustól, az imperializmus militarizmusától, antisoviniszta, a fölös bürokrácia kegyetlen gúnyolója, a korbácsos fegyelem gyűlölője, de mindezeken túl marad még egy-egy fintora az emberiség "szentté avatott" rögeszméi számára is."