A csillagászat a legrégibb múltra visszatekintő természettudomány. Erre nézve bizonyítékokkal szolgálnak azok a franciaországi barlangokban talált csontlapok, amelyeken különös furatsorok találhatók. A vésett furatok alakjának változása 29-30-asával ciklusokba rendezhető. Valószínű, hogy egy természeti jelenségek megfigyelésére fogékony ősember napról napra fölvéste a Hold általa látott alakját – jóval az írás feltalálása előtti korban. (A holdváltozások ciklusa közel 29,5 nap.)
A régi emberiség életmódjának legforradalmibb változása az újkőkorban, nagyjából 3-12000 évvel ezelőtt zajlott le, amidbőn áttért a földművelésre. A növények életritmusa - természetesen - a napév szerint váltakozik, a napévben viszont kizárólag csillagászati megfigyelések útján igazodott el az akkori ember. Az év egyes mezőgazdaságilag fontos szakaszainak bekövetkeztét például a Nap kelte-nyugta irányának megfigyelése útján tudta meghatározni. Az egyszer kijelölt K-Ny-i irány például a napévben a napéjegyenlőségek napját tette kijelölhetővé minden további évben. A napfordulók idejét a napkelte és napnyugta szélső látóhatári pontjai jelezték.
TERMÉSZETTUDOMÁNY / Csillagászat kategória termékei
Ponori Thewrewk Aurél: A csillagászat története
Kiadás:
Budapest,
Kiadó:
Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
Kategóriák:
Sorozat:
Csillagászati Távoktatási Tanfolyam (CSITT)
Terjedelem:
88 p.
Kötésmód:
papír