Eötvös és Trefort

Eötvös József születésének 175., Trefort Ágoston halálának 100. évfordulója alkalmából készült kötetet vesz kézbe az olvasó. A XIX. század két nagy államférfiának, művelődéspolitikusának műveiből vett válogatás együttes megjelentetését több szempont igazolja.
Mindketten a francia felvilágosodás eszmevilágából és a magyar reformkor politikai életéből kapták a szellemi ihletésüket, politikai állásfoglalásukat meghatározó indíttatást. Egyidőben, az 1830-as, 1840-es években lépnek a közélet színterére, jelentkeznek írásaikkal a korabeli folyóiratokban, majd 1844-től a Pesti Hírlapban. Eötvös ugyan inkább irodalmi téren, Trefort pedig p közgazdasági témákkal kelti fel a figyelmet, de a politikai kérdéseknek, a nemzet előtt álló nagy feladatoknak a megítélésében azonos vagy hasonló nézeteket vallanak. Együtt találjuk őket a centralisták körében, ahol a polgári parlamentáris állam, a „democratiai — parlamentáris” átalakulás az eszményképük. Az alkotmányosság és a szabadság garanciáját az új intézmények meghonosodásában, a népképviseleten alapuló parlament, az ennek felelős kormány létesítésében, a nemesi megyerendszerrel szemben a központosításban, a szabad sajtó kivívásában látják.
Az 1848-ban megalakult kormányban Eötvös az első vallás- és közoktatásügyi miniszterként, Trefort az iparügyi minisztérium államtitkáraként vesz részt. Amikor az első vér folyik a forradalomban, egyidőben hagyják itt az országot, hogy majd nemsokára hazatérve ismét kilépjenek magányukból és a közélet küzdőterére állva, bekapcsolódjanak részben a helyi, részben az országos politikai, kulturális, illetve a gazdasági életbe, tevékenységükkel, eszméikkel, írásaikkal segítsenek az új helyzet kapcsán előálló problémák megoldásában. Az 1861-ben rövid időre összeülő országgyűlésnek mindketten tagjai, és a kiegyezésig – ha más területen is –, de ugyancsak vállvetve vesznek részt annak előkészítésében.
Eötvös is, Trefort is híve a kiegyezésnek, attól várva az elgondolásaikban régóta szereplő polgári átalakulást, a közös birodalmon belül Magyarországnak nyújtott viszonylagos önállóság keretében eszméik megvalósításában, jelentős reformok kivívását.
A már azelőtt is baráti és eszmei kapcsolatban álló Eötvöst és Trefortot egybefűzi az is, hogy közben sógorsági kapcsolatba kerültek. Mindkettejük életének megkoronázását jelenti utolsó éveik, amikor egymást – ha nem is közvetlenül – váltva vallás- és közoktatásügyi miniszterként, Eötvös négy, Trefort tizenhat évig eredményesen működtek közre a polgári közoktatási rendszer alapjainak lefektetésében, küzdöttek a nevelésügy korszerűsítéséért, a művelődés terjesztéséért.
A válogatás a két államférfi művelődéspolitikai tevékenységét helyezi középpontba. A közölt szövegek leginkább a nevelést, a közoktatáspolitikát illető írásaikból, Trefort esetében főként ez utóbbiakból leveleikből, beszédeikből mutatnak be részleteket.

Pölöskei Ferencnek dedikálta Mann Miklós.