E könyv kézirata 1966-tól bujkált szerzőjénél, majd leányánál a kiadhatás minden reménye nélkül. Olyan kendőzetlenül őszinte vallomást rejt, amelyet tilalmas időkben az ember csak az övéinek mer leírni.
Földes György, felső-csallóközi, bacsfa-szentantali középbirtokos jogász, járási közigazgatási tisztviselő, író és lapszerkesztő kilencvenhárom évet élt. 1885-ben született, s drámai fordulatokban gazdag élettörténetét esztergomi számkivetettségében, 1961-ben kezdte el írni. Pozsonyban látta meg a napvilágot, gyermekkorát az egykori magyar koronázó városban és a család csallóközi birtokán, Bacsfán töltötte el. Harcolt az első és a második világháborúban, szolgált két vármegyét, gazdálkodott, gyermekeket nevelt, miközben írt és lapokat szerkesztett. Miután 1945 júniusában kitoloncolták szőlőföldjéről, Esztergomban telepedett le. Sorozatunk olvasói már ismerhetik „Kukkónia lelke” című könyvét, amely leginkább a Felső-Csallóköz múltjáról ad elő színes történeteket.
Ez a könyv viszont a Földes által megélt tényeket festi meg a hozzájuk illő nyelvi színekkel. Így folyt a régió életében fontos szerepet játszott középbirtokos családok élete, amíg a történelem a második világháború végén le nem söpörte őket a csallóközi élet színpadáról. A könyv az utolsó felvonások történelmi jeleneteit adja elő immár nemcsak a család, hanem az utókor okulására is. A szöveget fotók tarkítják, s a szerkesztő és szótára nyitja-zárja.