Csögyam Trungpa, Esmé Cramer Roberts: Tibetben születtem

Apámnak két egymástól eltérő feladata volt életében, az egyik keleten, a másik nyugaton eltöltött időszakához kapcsolódik. Élete első részében népe sokat várt tőle, mivel egy híres tanító újratestesülését ismerték fel benne. Sok kolostor lámái és szerzetesei kísérték figyelemmel és segítették elő tökéletes, a hagyományhoz hű beilleszkedését e szerepbe, és képességét arra, hogy folytassa elődei megkezdett munkáját. Teljesítenie kellett a szerzetesközösség elvárásait éppúgy, mint a világi hívőkét. Amint elhagyta Tibetet, feladata egészen más lett, majdnem az előző ellenkezője. Nyugaton nagyon kevesen tudtak valamit is a buddhizmus lényegéről, és még kevesebben hallottak a láma, mint szellemi tanító szerepéről, így az embereknek nem volt viszonyítási alapjuk, melyhez elvárásaikat igazíthatták volna. Sok értelemben ez hihetetlenül felszabadító volt Csögyam Trungpa számára, sőt ez tette lehetővé, hogy kora egyik legjelentősebb buddhista tanítójává válhasson. Egyedülálló ajándéka volt az a képesség, mellyel magasabb egységbe foglalta a buddhizmus ősi bölcsességét, és tisztán és tömören átültette nyugatra úgy, hogy az egyszerre volt jelentésteli és megújító, olyannyira, hogy nyugati gyakorlók új generációja született általa.