Az áttörés kora. Bécs és Budapest a historizmus és az avantgárd között 1873-1920 Klimt, Schiele, Kokoschka és a dualizmus művészete című kiállítás tanulmánykötete

A Klimt, Schiele, Kokoschka és a dualizmus művészete című kiállítás az egykori Osztrák-Magyar Monarchia két központjának, Bécsnek és Budapestnek a művészetét, kultúráját mutatja be 1873-1920 között. Meggyőződésünk, hogy a 2003 februárjában Bécsben nagy sikerrel bemutatott anyag fokozott érdeklődésre tarthat számot Budapesten is. Nemcsak azért, mert a bécsi kiállítás magyar vonatkozású részét a kiállítás szervezői lényegesen kibővítették, hanem azért is, mert ez az a korszak, amelyik mindkét ország életében meghatározó jelentőségű volt. 1873 és 1920 között a két főváros, Bécs és Budapest egymással versengve és egymást kiegészítve válik európai kultúrközponttá, ahonnan új stílusok és az azokat művészetükben kifejezésre juttató új művészek, Hans Makart, Gustav Klimt, Oskar Kokoschka vagy a Bauhaus alapítói közé tartozó Moholy Nagy László, a magyar zenét világhírűvé tévő Bartók Béla és Kodály Zoltán indulnak el a nemzetközi elismertség felé. Ez az időszak egyúttal a nagy átalakulás kora is. Az I. világháború szenvedéseit, az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlását egy rendkívül virágzó korszak előzi meg. Csúcsára ér a korábbi századok stílusait magába olvasztó historizmus, majd az új motívumokban, színekben és formákban tobzódó szecesszió. Ezek eredményeként születik meg a nagyvárossá váló Bécs és Budapest építészetének ma is meghatározó arculata. Ugyanebben az időben tör át egy teljesen eltérő, a kortársakat megdöbbentő formanyelvet, kifejezést használó új stílus is, amelyet a legegyszerűbben modern művészetnek nevezhetünk.