Kun József: Fekete-Körös-völgyi magyar tájszavak és magyar szavak a dél-bihari román nyelvjárásban

„Folklórgyűjtési tevékenységem az 1950-es évekhez fűződik, de számos feljegyzésem sokkal korábbi, főleg nyelvi megfigyeléseim és érzékléseim az 1920-as évekig vezethetők vissza, a gyermekkoromig; mert együtt éltem a vidék parasztjaival, anyám is gyantai szegényparaszt volt. Mivelhogy Belényes legvégén születtem és nevelkedtem, a Várasfenes és Köröstárkány felé vezető utcában, mindennap találkoztam fenesiekkel, tárkányiakkal, kisnyégerfalviakkal, a hetivásárok csütörtöki napjaiban pedig a vidék valamennyi falujából beözönlő parasztsággal. A "marhavásár” száz, a ló-, sertés- és juhpiac pedig kétszáz méterre volt tőlünk. Minden vakációm jelentős részét gyantai nagyszüleimnél és nagynénémnél, a keresztanyámnál töltöttem. Mindezekből következik: az én gyűjtésem azt az időszakot öleli fel, amely Györffy István ittjárta és a mai kutatók tevékenysége között van. Tájszavaim is az akkori állapotokat tükrözik, nem a maiakat.
A gyűjtőutam alkalmával kutatott községek a következők: Belényessonko lyos, Belényesújlak, Bélfenyér, Gyanta, Jánosfalva, Kisnyégerfalva, Köröstárkány, Magyarremete, Várasfenes. És természetesen Belényes ama perifériája, amelyet fenesiek és tárkányiak laktak, akik abban az időben vagy valamivel korábban költöztek be, s ahová – már említettem – a mi utcánk is tartozott.”