Kászoni székely népművészet

Ha népművészetünk tanulmányozója előtt az a feladat áll, hogy egy olyan néprajzi tájat kell választania, ahol a magyar népművészet sajátos vonásai sokoldalúan és átfogó módon jelentkeznek, úgy feltétlenül a magyar nyelvterület valamely szélső, hegyvidéki tája felé veszi útját.
Sajátos helyzete folytán a székelység a magyar népi műveltségnek számos, másutt már elmosódott elemét őrizte meg, illetve fejlesztette tovább a helyi viszonyok szerint. A Székelyföld nagyobb tájai – Marosszék, Udvarhelyszék, Háromszék és Csík – közül is különösen az utóbbi, és belőle is a havasok egy kis öblébe zárt Kászoni-medence az, ahová a különböző korok művelődést kiegyenlítő hatásai leginkább megszűrve jutottak el. Ilyen, a tapasztalat által is igazolt meggondolások alapján esett a Románia Szocialista Köztársaság Akadémiája Művészettörténeti Intézete magyar népművészettel foglalkozó kutatócsoportjának választása is legelsőnek, még 1952-ben, Kászonra.