Molnos Péter: Aba-Novák, a "barbár zseni"

Aba-Novák Vilmost huszonnyolc évesen, ugyanennyi hónapos frontszolgálat és egy súlyos sebesülés után, 1922. március 31-én vették fel a budapesti Országos Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola rendes növendékei közé, a grafikai szakosztályba. Ekkor már túl volt két, 1912-ben elkezdett főiskolai éven, melyet apja akaratára, és saját vágyai ellenére nem művész-, csupán rajztanárjelöltként töltött el. „Nem szerettem ott lenni” – írta 1925-ben kelt önéletrajzában a rajztanárjelölt évfolyamokban nagyrészt dilettáns tanárok egy többé- kevésbé intelligens dilettantizmust tenyésztettek ki.”
A szülői kényszerként viselt akadémiai éveket a háború kitörése szakította meg: 1914 októberében bevonult, rajztanári oklevelét így csak 1918-ban, egy három hónapos tanulmányi szabadság alatt tudta megszerezni. A frontról küldött tábori lapok üzenetei és a fennmaradt művek arról tanúskodnak, hogy Aba-Novák minden festésre és rajzolásra kínálkozó alkalmat igyekezett megragadni egyetlen szórakozás a posta és a piktúra...