Közel kétezer éves regényt tart kezében az olvasó: az európai regény egyik ősét és - sok tekintetben - egyik mintaképét is. Az ókori görög irodalom késői virágzásának, a római császárkori hellénizmusnak alkotása ez.
A néhány ránk maradt alkotás között talán keletkezési sorrendben is, de művészi színvonalában kétségkívül első a Daphniszról és Chloéról szóló Pásztor regény, mely az i. sz. II-III. századból származhat.
Longoszról, a regény e néven ismert költőjéről nevén és művén kívül egyebet nem is tudunk. De még nevét sem tekinthetjük igazoltnak. Lehet, hogy a latin Longusz, bosszú ragadványnév görögös formája ez. Lehet, hogy neve a középkori könyvmásolók el írásából született, és a fejezetcímben szerep 16 logosz (beszéd, fejezet) szó torzult a Longosz névvé. Mint a regény szerzőjét egyik kiadója nyomán a XVII. század óta emlegetjük e néven.
Egyedül regénye tükrözi személyiségét és talán egy s mást életéből is. Feltehető, hogy járt regénye színhelyén, Leszboszon, mint ahogy előszavában állítja, és amint tájleírásai is igazolni látszanak. Tanult, olvasott és finom, művészi ízlésű férfi lehetett, ezt bizonyítja regénye.
A regény tartalmilag egyszerű. A két kitett és pásztorsorban felnövekvő nagyúri gyermek szerelmét mondja el ártatlan ébredezését kezdve számtalan kalandos akadályon és csodálatos menekülésen keresztül beteljesüléséig. Lényegében hasonló az általunk ismert néhány görög szerelmes regény tartalma, csak a kalandok és csodák száma és szertelensége változik. De valamennyi hátterében ott állnak az istenek, akik védenceik sorsát irányítják és meg rendezik csodálatos meneküléseiket a kalandos veszélyekből.
A regényről legkorábban a XII. század egyik bizánci írójánál találunk említést.
A kötetet Marc Chagall többnyire az 1950-es évek végén készített litográfidi illusztrálják. Noha a regény születése és a képek megalkotása között csaknem két évezred telt el, a szöveg és kép páratlanul összeillő, tökéletes egységet alkot.