Kosár
Kevés festőt gúnyoltak annyit élete folyamán, mint a vámost, és kevesen fogadták nála higgadtabban a rossz tréfát és a gorombaságot. Ez a finom öregúr sohasem vesztette el az önuralmát, és megvolt az a szerencsés tulajdonsága, hogy a gúnyt is az érdeklődés jelének tekintette, márpedig az érdeklődést - művei láttán még legádázabb ellenségei sem tudták megtagadni tőle. Kiegyensúlyozottsága természetesen büszkeségből fakadt. A vámos tudatában volt az erejének. Egyszer-kétszer ki is csúszott a száján, hogy ő a kor legnagyobb festője, és sok szempontból talán nem is járt messze az igazságtól. Bár fiatal korában nem részesült művészi képzésben (ez érezhető), később, amikor festeni kezdett, szenvedélyesen tanulmányozta a nagy mestereket, és szinte az egyetlen volt a modern festők között, aki megfejtette a titkukat... A vámos eljutott a művészet végső lényegéig, s ez manapság csakugyan ritkaság. Képein nyoma sincs a mesterkéltségnek, a finomkodásnak és a rendszernek - innen ered életművének sokrétűsége. Bizott a fantáziájában és az ecsetjében ez magyarázza dekorativ kompozícióinak gazdagságát és vonzerejét.
Guillaume Apollinaire
...
Szeretetre méltó ember és igen nagy művész volt, aki azért alkotott, hogy megörökítse a fényt és a dolgok igazi képmását. Életet lehelt a felhőkbe, levelet adott a fáknak, és értett ahhoz, hogy megfesse az álmokat, éppúgy, mint Monsieur Courbet...
Az volt a meggyőződése - szerencsénkre - , hogy azt kell festenie, amit lát. Ami pedig mindig a szeme előtt lebegett, az a szeretet volt; és ez örök csoda lesz számunkra.
Paul Eluard
