José Ortega y Gasset: A tömegek lázadása

Szerb Antal azt írja 1941-ben Ortegáról, hogy „a legkiválóbb és a külföldön legismertebb spanyol esszéista”, ami nyilvánvalóan érvényes volt a háború előtti Magyarországra is, hisz Halász Gábortól Németh Lászlóig minden szellemi vonulat ismerte-elismerte a spanyol filozófus munkásságát. A háború után persze indexre került, nem véletlenül, hisz világképe olyan fogalmakra épült, mint a minőség, a korszínvonal, az emelkedő és a hanyatló élet, a szakbarbár, a kiválasztott kisebbség, az egyéni felelősség. Ez utóbbiról például ezt mondja: „Az emberi élet természeténél fogva megkívánja, hogy feltegyék valamire, legyen az dicsőséges vagy szerény vállalkozás, jeles vagy köznapi küldetés. Különös állapot ez, de kérlelhetetlenül be van vésve a létünkbe.”
Ortega hatása és későbbi tiltása különösen látványos volt a tömegember fogalmának esetében: Ortega elsősorban morálfilozófiai kategóriáként határozza meg ezt az embertípust, s azzal jellemzi, hogy az csak jogokat ismer, kötelezettségeket nem, ráadásul „öntelt úrfiként” viselkedik, amikor gondtalan életét természetesnek veszi, saját magát pedig tökéletesnek tartja. E felfogás következményei katasztrofálisak lesznek – jövendölte a spanyol filozófus. Jóslatai sajnos helytállónak bizonyultak.