Kosár
Szemelvények a magyar Nietzsche-irodalomból 1956-ig.
„És tudjátok-e, mi nekem „a világ”? Megmutassam nektek a tükrömben? Ez a világ hatalmas erő, kezdet és vég nélkül, rendíthetetlen erőmennyiség, amely soha nem lesz se kisebb, se nagyobb, nem fogy el, csupán csak változik, egészként változatlanul nagy, kiadások és veszteségek nélküli háztartás, ám bevétele, nyeresége sincs, a "Semmi" határolja, nem az elúszó, eltékozolt, végtelenül parttalanná tágított semmi, hanem meghatározott erő meghatározott térben, és nem valamiképpen „üres” térben, inkább mindenütt jelen való erőtérben, amely egy s ugyanakkor sok erő és erőhullám játéka, emitt felhalmozódik, amott kisimul, erők viharzó, örvénylő tengere, csillapul s árad, mindörökre beláthatatlanul sok éven át ismétlődik, apály s dagály váltakozik, a legegyszerűbb formákból a legbonyolultabbakat hozva létre, a legcsöndesebb, legridegebb, legmerevebb elemeiből csapva át a legparázslóbba, legvadabba, az önmagának legádázabbul ellentmondóba, majd a bőségből ismét visszatérve az egyszerűségbe, az ellentmondások játékától vissza az összhang öröméhez, igent mondva önmagára pályájának és éveinek azonosságában, önmagát áldva örök visszatérőként, levésként, ami soha ki nem elégül, csömör vagy fáradtság soha nem vesz rajta erőt: ez az önmagát örökké megalkotó világ az én dionüszoszi világom, e kettős kéjjel teli titok-világ, az én jón-rosszon túli világom, cél nélkül, ha ugyan a cél nem a körforgásban rejlik, akarat nélkül, ha ugyan a küzdelem önmagában nem akarat hát kívánjátok-e, hogy nevet adjak e világnak? Megoldást valamennyi rejtélyére? Reátok is fényt, ti rejtőzködve élő erősek, rettenthetetlenek, az éjfél gyermekei? Ez a világ a hatalom akarása – és semmi egyéb! És ti magatok ugyancsak legyetek e hatalom akarása és semmi egyéb!” Friedrich Nietzsche
