Kosár
Mint látni fogjuk, Esztergom világháborús orvostörténete ritka meglepetéseket tartogat és messze túllépi a helytörténi érdekesség kereteit. De tartsunk sorrendet!
Különös módon az esztergomtábori, vagy más néven kenyérmezői barakk-kórház orvosparancsnoka egy nőgyógyász lett, név szerint Fonyó János doktor, aki azelőtt a Bábaképző Intézetben jeleskedett. Nyilván „szükség törvényt bont" alapon került sor erre a megoldásra, ám a jó orvos mindenütt megállja a helyét. A nőgyógyász Fonyó Jánosból pl. kitűnő katonai higiénikus lett, s azonfelül még többre is futotta erejéből, amivel nemcsak Esztergom orvostörténetébe írta be nevét.
Fonyó doktor nemcsak higiénikus, de belgyógyász is lett a kenyérmezői orosz foglyok között.
Magába a városba nem hurcolták be a járványt! Ez a tény minden statisztikánál meggyőzőbben bizonyítja munkájának eredményességét.
1917-ben orvosi szaklapot indított Esztergomban. Címe: A nőgyógyászat és szülészet haladása. A
jelentéktelen külsejű lapnak csak egy évfolyamát ismerjük. A Buzárovits-féle könyvnyomdában készült, az akkori Lőrinc, ma Mártírok útján. Ilyen volt Fonyó János nőgyógyászati lapja, amilyen
szerény kivitelben, annál csodálatosabb tartalommal.
Bár a szülész szerkesztő-szerző a gyermekágyi lázról szóló cikkében nem említi Semmelweis Ignác nevét... A mesterek Mesteréről való hallgatást nem tudjuk mire vélni. Megteszi helyette Szepesi János budapesti szülész, aki szerint „közben Semmelweisünk tanai és az anti- és asepsis általánosodása folytán ma anya és gyermeke a szülő-intézetekben vannak a
legjobban ellátva".
Német nyelvterületről viszont Sissach orvosa, P. Buess A gyermekágyi halandóság 1900-tól 1915-
ig, a világháború első évéig című cikkében hangsúlyozza, mekkora hordereje volt Semmelweis tanainak a követése a gyermekágyi láz megfékezésében.
További érdekessége Fonyó esztergomi folyóiratának, hogy a szerkesztő oroszul is tudott. Valószínűleg azért került oda, vagy ott tanult meg elég tűrhetően. Ugyanis: többször idéz orosz folyóiratokból, pl. Stroganoff cikkét a gyermekágyi láz modern kezeléséről.
A legnagyobb meglepetés azonban Hevesy György cikke: A radioactiv anyagokról. A későbbi Nobel-díjas Hevesy cikke után Mansfeld Ottó értekezik a sugárkezelésről, majd a Tauffer Vilmos professzoré következik. A méhrák rádiummal való gyógyításának kísérleteiről, bemutatásokkal.
Hevesy és Tauffer neve után ilyenekét olvashatjuk az esztergomi periodikában: Jendrassik Ernő, Kubinyi Pál, Scipiades Elemér, Frigyesi József. Az utóbbi háromból a gynekológia professzora lett.
Ha a fiatalok közül Hevesy és Kubinyi, a befutottak közül Jendrassik és Tauffer küldött neki cikket, nem akárki lehetett ez a Fonyó János. Aki szaklappal ajándékozta meg szeretett városomat, ha rövid időre is.
Az első világháborúban Esztergomot megóvta a kiütéses tífuszjárványtól, közben kitűnő szaklapot szerkesztett. Kortársai, mint látható, sokra becsülték.
Aligha született nálunk a Fonyó Jánosénál színvonalasabb alkalmi periodika. Megszolgálta,
hogy legalább ennyit tudjunk róla.
Orvosi Hetilap 1986, 127. évfolyam, 46. szám
Szállási Árpád dr. Esztergom az első világháborúban c. cikkének rövidített változata.
