Váli Dezső: F. Napló

Ezúttal, rendhagyó módon egy festő, Váli Dezső fotóalbumát tartja kezében az olvasó. Váli nem fotográfus, de egész eddigi életében fényképező alkalmatosságok voltak a kezeügyében; maga is épített hatalmas lemezes fényképezőgépet, volt duplakihúzatu Voigtländer-szerelme és saját profi fotó-laborja, még az új, digitális technikát is azonnal kezéhez idomította, nem törődve az "analóg tábor" gyakori megvető, fölényes mosolyával. Mondhatjuk: Válinak mindennapi kenyere (inkább vajaskiflije!) a fotografálás. Fotózza (rendszerezi, iktatja, adatbázisba helyezi stb.) nap mint nap festményeit, és fotózza örömből, játékból... Mit is? Ha jól számolom, e kötet 59 fotót tartalmaz, a 2008. márciusi Fotográfiai Múzeum-beli kiállítás anyagát. Nézegessük hát Váli válogatott fotóit. Az első dolog, ami szembetűnik: Váli Dezső nem néz, ő lát. Nem meglát vagy észrevesz...