Jean Tharaud, Jerome Tharaud: A kereszt árnyéka

Kicsi kis kárpáti helység ez a Hunfalu; sebes hegyi folyó partján épült, a sötét erdőség és a nagy magyar alföld szélén. A többi száz felsőmagyarországi falutól csak lakosainak lelkülete teszi eltérővé. A fenyőfáik itt is feketék, magasak, szomorúak; köröskörül az örökös bükk-, gyertyán- és nyírfaerdők; a domboldalakon frissen kaszált széna szárad petrencerudakon és a kiszáradt fákra gólya száll a szép őszi napokon. Itt vannak a cigányok viskói egész nap visszhangosak a pörölycsapástól, a gyermeksírástól és a hegedűcincogástól. Itt vannak a magyarok házai szűk ablakaikkal: öt hónapon át néznek a zöldelő földekre és az év többi részében a hómezőre. Ott virít mindenütt az ablak között cserépben a muskátli meg a szekfű. Itt van aztán a templomtér az illatos hársfával és a földesúr pazar kastélya; tágra nyílt kapuja mintha azt mondaná az utasnak: „Isten hozott, idegen, kerülj beljebb: a kártya és a pálinka várnak rád". Itt vannak a zsidók házai; fel lehet ismerni őket a mezűzéről, az ajtófélfára szegzett szent pléhtokról. És itt a drága zsinagóga! Oh, mily szegényes ez a hunfalvi zsidók zsinagógája a falusi templom mellett, mely pár lépéssel arrább mereszti az égnek hagymaalakú tornyát...

A borító elválik a könyvtesttől. A könyvtest több darabban van.