André Castelot: Napóleon

Vajon ​lehet-e még újat mondani Napóleonról, akiről eddig állítólag több, mint ötvenezer munka jelent meg, akiről írt Balzac, Stendhal, Tolsztoj és Shaw?
Igen, lehet. Ezt bizonyítja André Castelot élvezetes monográfiája. A kiváló francia történésznek sikerült új elemekkel és új vonásokkal gazdagítania az ezerszer megrajzolt portrét. Hiszen maga Napóleon mondta egyszer magáról: „Micsoda regény az életem!” És Castelot éppen ezt a regényességet aknázza ki: nem annyira történelmi körképet ad, mint inkább pályaképet. És nem széles ecsetvonásokkal fest, hanem a mozaiktechnikát választja. Temérdek jellemző esetet, apró anekdotákat mesél el, kortársakat idéz, „élőképeket” iktat be, az olvasóval összekacsintva pletykázik, jóízűen, élvezettel. Ezért olyan eleven, mozgalmas, érdekfeszítő a könyve. Mindent látunk és hallunk. Úgy érezzük, ott vagyunk a Tuilériákban és a Notre-Dame-ban, halljuk a wagrami ágyúk bömbölését, bőrünkön érezzük az orosz tél hidegét és Szent Ilona nyirkosságát.
Még egy nóvuma van Castelot munkájának: nemcsak a történelmi személyiséget ismerjük meg belőle, hanem az embert, az élő, sőt érző és néha esendő embert. Castelot nem fukarkodik az intimitásokkal. Híven beszámol Napóleon napirendjéről, szokásairól, kalandjairól, szerelmeiről és félrelépéseiről.
Castelot fordulatos, szellemes könyve, amely mesterien ötvözi a tudományos és szépírói erényeket és hű tükröt állít a kornak és legkiemelkedőbb személyiségének, egy öt kötetből álló sorozat első darabja."

Védőborító nélkül.