Moliére (Jean-Baptiste Poquelin): Nők iskolája

Van olyan szerelem, mely a költő nyelvén szólítja meg, itatja át szenvedéllyel társát. Van szerelem, mely az ajándékozás boldog örömével hódít; van, amelyik csupán csókol és csodákra csábít; van szerelem, ami kiteljesít; olyan is van, hogy vágytól részeg lánggal emészt fel, beteljesületlen szenvedést forraszt a szívbe. De vajon, csak azok szerelme hihető, tiszta és igaz, kik a parnasszoszi rózsafelhők párájában áztatott szavakkal udvarolnak? Hősünk, a szenvedő férfi minden szépszó ellenére tesz, minden cicoma és cikornyától mentes, de az igaz szenvedély epedő tüze hasítja lelkét és szellemét. Az idősödő Arnolphe sorsa a szenvedélyes szerelem története. Azé a szerelemé, aminek beteljesítésére húsz év óvatossága sem elég. Azé a szerelemé, amely csupán egyszer adatik meg, ám végigkísér, amíg csak élni lehet, amíg csak élni hagyjuk magunkban.