Kosár
Előszó
Ez a könyv igyekezett őszinte könyvvé lenni. Alakok és városnevek (a Dunkerque-i visszavonulás idején említetteket kivéve), valamint az összes ezred- és dandárszámok önkényesek benne. A jegyzetek azonban, amelyek ezeken a lapokon össze vannak sűrítve, napról-napra készültek, legalább is az „unalomháború” időszaka alatt, amely 1939 szeptemberétől 1940 májusáig letörte a francia hadosztályok nagyrészét.
Akkor kezdődött azoknak a tévedése, akik az idő mindenható erejében hittek, esküdtek a győzelmethozó tökéletes és kényelmes alkalomra, s hivatalosan is egy „keménység-nélküli Spárta" elméletét magasztalták.
Ebből a dogmatikus állásfoglalásból hihetetlen rendszerhiány született meg, az utak és módok nagy rendetlensége. Ezeket a hiányokat és ezt a rendetlenséget ma már az egész világ ismeri. Az akkori korszak kormányai szentségtörésnek tekintették, ha valaki elárulta, vagy akár csak szóvátette őket.
Annak a zavarnak pusztításairól, amelyet ilyen vakság idézett elő a lelkekben, Tevelek milliói vallottak. Mert emberek milliói szenvedtek miatta kárt. Ez az állapot annál sajnálatraméltóbb, mivel a szerző, aki éppúgy szenvedett tőle, mint bárki más, bizonyíthatja, hogy a hazaszeretet és jóakarat – nagyon kevés kivétellel – megvolt mindazokban a tisztekben, altisztekben és katonákban, akikkel alkalma volt találkozni a harctéren és a hátországban egyaránt.
S amikor elbeszélésének hőse azt állapítja meg, hogy: „Nem irányítottak bennünket”, ez annyit jelent, hogy öntudatlanul is hű maradt ahhoz a rangsor-fogalomhoz, ahhoz a részletekig végrehajtott szervezésbeli gondossághoz, a katona erőforrásainak megértéséhez – amelyek kimeríthetetlenek, ha az ember ért ahhoz, hogy megértően hajoljon feléje.
Másszóval a példaszerű parancsnoklásnak ahhoz az eszményéhez, amely annak idején lehetővé tette a Verdun-i talpraállást.
