Hegedűs Gyula: Közlekedésgazdaság, közlekedéspolitika

A közlekedés, a közlekedésgazdaság és a közlekedéspolitika fogalmak a 20. század végén a társadalom és a gazdaság helyzete, fejlődése iránt érdeklődő emberek többsége számára általánosságban ismertek. Ezek a gyakorlati élet olyan folyamataira utalnak, amelyek részei mindennapi életünknek, hozzájárulnak életszükségleteink kielégítéséhez. Hatásuk hosszabb távon is befolyásolja az emberi élet, a társadalom rendjét és fejlődését. Részletesebb megvilágításuk azok számára szükséges, akik – általában a munkájuk révén – közelebbi kapcsolatba kerülnek velük. A közlekedés – mondhatni – egyidős az emberiséggel. Az emberi élet fenntartásához, a társadalmi élet kialakulásához és formálódásához kezdettől fogva közlekedésre is szükség van. Így jutott el az emberiség évezredeken át a társadalmi fejlettség jelen korszakába.
A közlekedés gyűjtőfogalom, amely az emberek utazását, a „testes” dolgok (anyagok) szállítását és a „testetlen” dolgok (gondolatok, hírek, adatok, rajzok közlését stb.) továbbítását, helyváltoztatását, – vagyis a beszéd és nem beszéd jellegű távközlő szolgáltatásokat jelenti. A közlekedés a szállítást, a távközlést, tehát a helyváltoztatást sajátos eszközeivel – földön, vízen, levegőben, közleményeknél esetleg a világűrön át – rendszeresen lehetővé tevő folyamat. Különösen jelentős attól az időtől kezdve, és ott, ahol szüksége és anyagi lehetősége szerint bárkinek módja lett az igénybevételére. A közlekedés kapcsolatot teremtő, kapcsolatot biztosító tevékenység, amely lehetővé teszi a világ különböző részein élő emberek, embercsoportok érintkezését, együttműködését, gondolataik és javaik kicserélését. A közlekedés révén jöhettek létre a politikai, társadalmi, kereskedelmi, gazdasági, kulturális, tudományos kapcsolatok, vált a világ „felfedezhetővé”, megismerhetővé, „birtokba vehetővé”.