"Miért írtam ezt a könyvet?
Lelki szükségét éreztem annak, hogy megírjam negyven esztendő küzdelmeit, tapasztalatait, emlékeit.
Ha írásaimból az olvasó azt a benyomást szerzi, hogy életpályámon sok szép és nemes dolgokra törekedtem, hogy amikor csak tehettem, az első sorban állottam az áldozathozatalnál és embertársaim ezreinek szeretetét és becsülését valóban megszereztem, úgy el is hiszi, hogy követtem a nagy parancsolatot: "Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!" nem feledtem legmagasztosabb magyar kortársamnak, Tisza Istvánnak intelmét sem: "Minden a lényeg; nem fontos a forma!" Sokszor rajongva kerestem az igazságot és mindig beleéltem magamat ellenfeleim helyzetébe, így igazságot tudtam szolgáltatni sokszor magam ellenére is.
Az árnak szennyes hullámai nem értek fel hozzám. Emberek kritikája sohasem izgatott; a dicsérettel, gáncsolással szemben egyaránt érzéketlen maradtan, mert bírám enmagamban, lelkemben él.
Így derűs maradt az életem"
***
"Krausz Simon (1876-1938) mintegy négy évtizeden át, az 1890-es évektől az 1930-as évekig nemzetközi szinten is ismert és elismert tőzsdei és bankszakembernek minősült nemcsak külföldön, hanem Magyarországon is. Hosszú időn át nagy befolyása volt a főváros pénzügyi politikájára Tipikus "self made man", vagyis magát a semmiből felküzdő ember volt, akiből szakmájának egyik legnagyobbika lett. Apjának kis szénüzletében sajátította el a kereskedelem alapjainak gyakorlati oldalán, majd a Kereskedelmi Akadémián szerezte meg a képzettséget hozzá. Innen vezetett útja a bankvilágba. 1900-ban Bettelheim Mórral együtt bankházat alapított, mely 1924-ig állt fenn. 1913–17-ben a korszak egyik legnagyobb kereskedelmi bankjainak, az Angol Magyar Bank Rt., és a Magyar Bank és Kereskedelmi Rt. vezérigazgatója, majd 1918 és 1923 között alelnöke lett. Közreműködött a Chinoin Gyógyszer- és Vegyészeti Termékek Gyára Rt. megalapításában is. Sikerének egyik mérőeszköze volt, hogy az arisztokrácia is befogadta, elfogadta a születési rangja alapján oda nem jogosult Krauszt. Vagyonának jelentős részét vakmerő tőzsdei ügyletek kötésével szerezte, ám ebből a vagyonból a kultúrát, a művészetet és a tudományt is támogatta. Az első világháború után a magyar idegenforgalom gyakorlatilag lenullázódott, az ország teljesen elszigetelődött. Krausz kezdeményezte az idegenforgalom hazai fellendítését is országunk jó hírének növelése érdekében. 1916-tól 1926-ig az Idegenforgalmi, Beszerzési, Utazási és Szállítási Vállalat (az IBUSZ) Rt. elnöki posztját is magáénak mondhatta. A cég fellendülését az olcsó utazási jegyek értékesítésével vívta ki. Élettörténete filmbe illő, s írásának stílusa olvasásélménnyel ajándékozza meg az élettörténetét fellapozókat. Mint a jó önéletírások, Krausz Simon autobiográfiája sem kizárólag saját életét meséli el. Korának tükre is egyúttal. Saját bevallása szerint belső szükséglet volt az írás. Nem titkolja, a sikerek mögött küzdelem, sok kudarc húzódott meg, amiről a külvilág mit sem tudott. S a buktatókkal és sikerekkel teli életúton igazi segítsége a családja volt."
Garami Erika