Pécs-Baranya katona-egészségügyének története korabeli dokumentumok és a sajtó tükrében

A pécs-baranyai terület katonai jelentőségét már a római korban felismerték. A város viszonylag nyílt fekvése miatt a katonai helyőrségek (castrumok, castellumok) a Duna és a Dráva közelében létesültek (Baranyavár, Eszék, Dárda, Mohács, Dunaszekcső, Siklós), maga a város inkább közigazgatási székhely volt.
Az ásatások nyolc ilyen megerősített tábor helyét derítették fel, amelyekben összesen két cohorsnyi (5670 fő) katona állomásozott. A régészeti kutatások folyamán eddig kórház nyomára nem bukkantak, mégis az itt folyó orvosi ellátást a felszínre került orvosi műszerek igazolják, Mohács térségében egy római katonaorvos sírköve is napfényre került.
A régészeti leletek arra engednek következtetni, hogy a honfoglaló magyarság is felhasználta a megmaradt római castrumokat. A Szent István által alapított pécsváradi kolostor ispotályában előbb a zarándokok utakat biztosító, később a szentföldi hadjáratokban résztvevő keresztes lovagok kaptak orvosi és kórházi ellátást. A katonák gondozásáról Szent István király 1015-ben kiadott rendelete intézkedik.