Szabadka zenei élete a 19. század második felében

Mozaikkockákból áll ez a könyv, s az teszi igazán izgalmas olvasmánnyá, hogy nem lehet tudni, a kapott mozaikkép milyen mértékben tekinthető teljesnek. A korabeli tudósítók ilyennek látták, és így jegyezték fel a 19. század második felének zenei eseményeit Szabadka városában. A mozaikkockák száma az évek számával szaporodik, ami érthető, hiszen ha lassan is, de az idő előrehaladtával a kulturális élet is mindjobban fejlődött. A század közepén még csak a templom, a színház, a vendéglők és egy-két magánház falai mögül szűrődott ki a muzsika. A tanítóképző és a zeneiskola megnyitásával, valamint több egylet megalakulásával ez a helyzet lényegesen megváltozott. A farsangi mulatságokon kívül a szerb beszedák és bunyevác prélók, a magyar dalegyesület házi dalestélyei már a komolyzene iránti érdeklődés fokozódásáról tanúskodnak. Az európai hírú művészek megjelenésével párhuzamosan az igények is egyre növekedtek. Meglepően nívós koncerteket rendeztek olykor nemcsak a zeneiskolában, hanem a tanítóképzőben és a gimnáziumban is.