Kelecsényi László: A szabadság enyhe mámora. Ottlik Géza életei

Az Ottlik-felejtsé éveiben járunk. Az életmű most került purgatóriumba, ahol eldől: minden korban megújuló, azaz klasszikus vagy csak másodlagos jelentőségű, csupán irodalomtörténeti érdekességű szövegtest válik belőle.
Kelecsényi László életrajzi monográfiája az Ottlik-hagyaték ismeretében készült. Az írói pálya minden részletre kitekintő, átfogó képét nyújtja. Kötete egyúttal vitairat, gazdagon adatolt állásfoglalás, s egyben elhatárolódás az életművet ért vádaskodásoktól. Nemcsak irodalmárok és érdeklődő értelmiségiek forgathatják, a felsőoktatásban is haszno segédkönyv lehet.
A szerző ugyanolyan fontosnak tartja az író hétköznapjainak rajzát, mint a művek elemzését. Nem hagyja homályban Ottlikot, a kitűnő bridzs-szakírót és játékost sem. Részletesen foglalkozik alanya utóéletével, és nem hallgat az életművet ért - bizonyítatlan - plágiumvádakról. Nem növeli az írót egykor övező kultuszt, de elutasít minden méltatlan, divat szülte támadást.