Valamelyik napon a múlt héten nagyon előfogott a spleen, mely állapotban arra szántam el magam, hogy egy sétát tegyek a Király utcában. A cifrábbnál cifrább hirdetmények tarkasága némileg szórakozást nyújtott. Szép és vigasztaló dolog az nagyon, hogy ez a "nagy falu" olyan gyorsan növi ki magát New Yorkká - legalább a humbug terén. A Petőfi utca sarkán egy öreg koldul ült ázsiai kényelemmel a földön, kalapját jobb kezében tartva a járkáló t. c. közönség elé, úgyhogy az a benne levő következő tartalmú nyomtatott cédulát messziről is olvashassa: "Egy szegény siket ember kér 1 koronát." Valami vidéki persze erre mindjárt megesett szívvel sóhajtott volna fel: "Szegény néma!" Hanem én mindjárt eltalálta, hogy az öregúr elunta a sok beszédet, s saját kényelme végett nyomtatásban adta ki mondanivalóját; ...
Megjelent a Mulattató 1874. évi 39. számban, szeptember 26-án