Szabó Dezső: Egyenes úton

Ebben a címben van egy kevés dac, mert jó néha a dac, kárpótló ereje a küzdő férfinak, Azok, akik távolról látnak, vagy nem tudnak a magam egészében látni és különösen azok, akik nem akarnak annak látni, ami vagyok: következetlenséggel, elpártolásokkal, állhatatlansággal vádolnak. Pedig egész pályám a zsenge gyermekkor küszöbétől fogva, egyetlen egyenes út egyetlen mozgató akarattal, egyetlen hívó céllal. Ez a cél; szerencsétlen balek fajom hozzájuttatása az élet asztalához, ahhoz a történelmi helyhez, melyet ezeréves súlyos európai munkájáért megérdemel. Konzervativizmus és radikalizmus, liberalizmus és szigorú faji elzárkózottság, kapitalizmus és szocializmus, agrárizmus és merkantilizmus, minden izmus, minden párt és minden vélemény tőlem, az egyéntől, a csak magában élő egyestől egyformán távol és egyenlően közel van, Én, mint egyén, éppen olyan képtelen volnék bármilyen ista, vagy bármilyen prozelita lenni, mint ahogy a napsugár nem tudna csak zöld, csak piros, vagy csak sárga lenni. A magam egyéni életében egy kissé író, egy kissé orvos, egy kissé kíváncsi dilettáns vagyok, ki tátott szemekkel jár a világ roppant kórházában s szereti minden emberbogár ütőerén kitapogatni az életbetegség különböző lázait, És azután gazdag egészségem felbuzgó szánalmával magamra élem mindenik lázat s kikiáltom mindenik fájdalmát.