Tóth Endre: Oláh Gábor élete

Oláh Gábort írói eszmélkedése óta mérhetetlen ambíció és túlzott termékenység sarkallta. Kozmikus költő akart lenni, a világhír és a halhatatlanság csalóka csillagait tűzte elérendő célul maga elé. Ettől a magas eszménytől és irreális céltól később se, soha el nem tántorodott, érhették bár csúnya kudarcok, kisemmizések, ledorongolások, melyek másokat bizonyára kijózanítottak volna. Ő azonban nem törődve a gáncsokkal, az érvényesülés praktikáival, tekintetét csillagaira szegezve, úgy járt-kelt az emberek között, mint az alvajáró, vagy mint Baudelaire híres szimbólummadara, az albatrosz. Nemcsak verseiből tűnik ki, hanem naplójában többször is manifesztálta: rendületlenül hitt saját költői géniuszában és elhivatottságában.

A könyv kissé megázott.