Kosár
A zen nagyon japán dolog. Olyannyira az, hogy nyugaton sokan a zent a japán buddhizmussal azonosítják. Ez azonban természetesen nem áll, hiszen annak csupán egy részét képezi. Mindenesetre a zen nyugaton (nyugaton? - ez sem biztos, hiszen például az Egyesült Államok a zentől, Japántól keletre helyezkedik el) a legismertebb buddhista irányzatok közé tartozik.
A zen ezernyi szállal kapcsolódik a japán kultúra szövétnekéhez. A hagyományos japán harcművészetek, úgy mint a kendó, az íjászat, vagy békésebb területeken a teaszertartás, a virágkötészet, a szépírás, sőt a költészet (haiku) és a színjátszás (nó) is át meg át van szőve zen elemekkel. Miklós Pál, a zen egyik legkorábbi, és mindmáig az egyik legjobb magyar nyelvű ismertető szerzője egyenesen kulturális jelenségként vizsgálja, s valljuk meg, megközelítése legalább annyira érvényes, mint a vallásfilozófiai vagy akár a társadalomtörténeti szempontok használata.
De hát akkor mi is tulajdonképpen a zen? Vallás? Filozófia? Életérzés? Mi ez a megfoghatatlannak tűnő valami...
