Részlet
Történetileg a XIX. század végén, a XX. század elején a szabadversenyes kapitalizmust még a Ferdinánd Lasalle által „éjjeliőr államnak" nevezett állam kormánya irányította. Ennek funkciója a jogrend létrehozására, a közrend és a közbiztonság fenntartására irányult, de nem érintette az ezen kívül eső társadalmi tevékenységszférákat. A gazdasági életben a piaci mechanizmus működésén keresztül jön létre az egyensúly. A versenypiaci adásvételek miriádjai során a saját érdeküket követő „önző" szereplők által folyamatos leadott piaci árszavazatok természetes, célszerű és autentikus módon választják ki a fontos és értékes termékeket vagy szolgáltatásokat, amelyeknek az előállítóit a költségek megtérülésén túl magas nyereséget jelentő árakkal jutalmazzák. Ugyanakkor a költségeket sem fedező alacsony árakkal büntetik a nem elég fontos vagy értéktelen termékeket és szolgáltatásokat - megtisztítva a piacot a nem odavaló (piacképtelen) gazdasági szereplőktől. Ezek révén végül a társadalom szintjén is a lehető legmagasabb szintű jólét valósul meg. Adam Smith metaforája szerint ez olyan, mintha a piac minden szereplőjét egy láthatatlan kéz vezérelné, hogy a szándékai közt nem szereplő célt is megvalósítson.