Alexander Emed: A magyarországi cionista mozgalom története (1902-1948)

Ezzel a kis könyvvel az olvasó (egy rövid, általános, nemzetközi cionista történelmi bevezetés után) a magyarországi cionista mozgalom alakulásának, küzdelmeinek, fejlődésének és az 1948-as erőszakos megszüntetésének történetét tartja a kezében.
A mű értéke nem a hivatásos történelmi elemzés, súlyozás, alapvető összefüggések közlése, hanem a szerző aktív cionista élettörténetéből kifolyólag, szinte a magyarországi cionista mozgalom „életrajzát" tekinthetjük át. így a rengeteg apró adat, dátum, esemény átitatódik a személyesség érzelmeivel, indulataival. Ritka mű, ahol ez a személyesség hasonló szintű, magas tudományos igényeket kielégítő adatfeldolgozással párosul.
Ez az első mű, amelyik kezdetétől 1948-ig dolgozza fel, a magyarországi cionista mozgalom történetét.
Az egész könyvből sugárzik az, az őszinte vágy, hogy legyünk néppé, teremtsünk hazát, térjünk vissza oda, ahol gyökereink vannak és gyakorlatilag az evidencia természetességével - igaz, hosszú harcok árán de olyan néppé váljunk, mint a világ többi népe.
A munkán átcsillan az a hitvallás, úgy legyünk néppé (olyanná, mint a többi nép), hogy megtartjuk zsidóságunkat, emberségességünket. Egyre világosabbá válik, hogy nehéz békét kötni a palesztinokkal, az arabokkal, de a békés egymás mellett élés megteremthető. Azzal az ésszel, találékonysággal, amit évszázadok során kitermeltünk, virágzó országot teremtünk.
Ezzel a szellemiséggel, lelkülettel találkozik az ember akkor is, amikor Izraelben járva, vatik (veterán) kibucnyikokkal beszélget.
Nem kétséges, hogy a zsidó sors megítélése (most izraeli rávetüléssel) ma is az a széli helyzet, amelyből kifolyólag az izraeli cselekményekhez, történésekhez való viszonyulások mindig úgy alakulnak, hogy azok elítélendővé válnak, míg a zsidók ellen fellépők cselekményei sajnálatosak, szomorúak, vagy nem beszélünk róla. Ez változatlan maradt.
Fontos azonban az is, ahogy a tiszta ragaszkodás, a zsidó, az izraeli identitáshoz, a túléléshez, a hosszú évszázadok szörnyűségei, a hullámzó, de mértékében általában jelentősnek tartható lemorzsolódás ellenére, változatlan maradt.