Fahidi Éva: Anima Rerum. A Dolgok Lelke

Ember vagyok, európai vagyok, magyar vagyok, zsidó vagyok, filozófus vagyok.
Identitásom legfontosabb összetevői külön-külön is elég okot szolgáltatnak arra, amiért annyi könyvet elolvastam a Soáról: történettudományi munkákat, szépirodalmi alkotásokat, visszaemlékezéseket egyaránt.
De ehhez fogható könyvvel még nem találkoztam.
Az értelmezhetetlenről, a felfoghatatlanról, az egyediségében ábrázolhatatlanról, az irracionálisról úgyszólván lehetetlen írni. Úgyszólván.
Ugyanis Fahidi Éva nem „kiábrázol”, nem elmesél, és nem beavat, hanem önmaga soha-nem-végződő történeteként teszi közzé azt, ami mindnyájunk alapelbeszélése, függetlenül attól, hogy éltünk-e akkor, avagy csak azután születtünk. Fahidi Évától a legtöbbet kaptam, amit egy író olvasójának képes adni: önnön énem előtti múltam felelevenítésével árnyaltabban és pontosabban ismertem meg önmagamat. Az írónő újra benépesítette a családomat, visszahozta halottaimat, azokat is, akik akkor, és azokat is, akik azok után mentek el, akiket ismertem és akiket nem, s tán még azokat is, akik még világra sem jöttek.
Fahidi Éva Soá-könyve családregény: emberek, európaiak és nem-európaiak, magyarok, németek, ausztrálok, zsidók és nem-zsidók közös családregénye. (Gábor György)