Gereben Ágnes: "Engedd el népemet!" Zsidók a háború utáni Szovjetúnióban

Az ​​államszocializmus közel fél évszázada alatt a zsidókérdés lényegében tabu volt Magyarországon. Antiszemitizmus a Szovjetunióban című, 2000 végén megjelent könyvemhez hasonlóan az olvasó kezében lévő kötetet azért írtam, hogy fedezzük fel együtt a kelet-európai, elsősorban a szovjetunióbeli zsidóság valóságos történetét.
E krónika megismeréséhez fel kellett idézni a korabeli Szovjetunió képét, egy ma már szinte minden mozzanatában magyarázatra szoruló, távoli világot. A kulisszák mögött már Sztálin halála előtt dúló, 1953 márciusa után pedig kegyetlen leszámolások közepette még évekig tartó hatalmi harcot, az éppen felülkerekedő politikai csoportoknak a zsidósághoz való változó viszonyával. 1930-as évek közepétől Szovjetunió-szerte „felülről” és „alulról” is gerjesztett
antiszemitizmus háború utáni történetét, benne a hivatalos propaganda cikkcakkjaival, a
politikai rendőrségen belüli csoportok egymás elleni harcának a zsidók helyzetére
gyakorolt hatásával és a szovjet vezetés mindenkori Izrael-politikájával. Külön szólni kellett a szovjet állam zsidó polgárainak beilleszkedési törekvéseiről, majd szembeszegülésükről a felsőoktatás, a munkahelyi előremenetel jellegzetesen szovjet kvótáival, a numerus clausussal.
A lázadásokról, az identitáskeresés szenvedélyes útjairól. Meg arról, ami mindezzel szorosan összefügg: az emigrációért folytatott küzdelemről.