Temetőkert

Magyar és külföldi temetők története és művészete, fejfák, sírkövek, kolumbáriumok, a temetőkert díszítése és ápolása, a tervezés feladatai - jogok és kötelességek, sírgondozási szolgáltatások, növényválasztási tanácsok.

"Az ember élete során előbb-utóbb találkozik a temetővel. Az ismeretség először csak felületes, de aztán eljönnek a napok, mikor kikerülhetetlen a találkozás. Az első út alkalmával a ravatal bódulatából még fel sem ocsúdhat. De mikor rádöbben, hogy valaki hiányzik a környezetéből, akkor támad fel a kapcsolat közte és a temető között. A kötődés később csak erősödhet, mert valamit mégis tenni kell a sírral, legalább évenként néhányszor kijárni.
A látogatások képekben rögződnek a sírhantról, kolumbáriumról, a környező temetőkertről. A látottakhoz problémák kapcsolódnak, meg élmények is. Egyszer a korán nyíló virágok meglepetése, a gyakran látott szomszéd tanácsai a temetői szolgáltatásról vagy máskor az útjába kerülő sírkövek fájdalmas, giccses romantikája. A jó szemű megfigyelőnek lassan feltárul ez a külön világ, a békesség kertje, és nem csupán személyekkel ismerkedik, hanem leolvassa róla szűkebb hazájának, múltjának, jelenének kultúráját is. [...]
Rég múlt idők temetőkertjei nemcsak a kor emberéhez szóltak szimbolikus megjelenítő erővel, hanem leolvasható a hasonló fejfák, a síralakítás egységéből az újra egyenlővé válás természetes beteljesülése. A régi temetők „iparosai” úgy látszik többet tudtak a környező világról, mint a mai „kőfaragó művészek”. De a múlt század végi polgárközpontú társadalom, a gazdasági világnézeti haladás gyorsulása az egységet felbontotta, a centrifugális erő gátlástalanságot eredményezett, a temetőkből ennek megfelelően „vagyonregisztert” teremtett. Ilyen képlékeny állapotban pedig mindig felüti hidrafejét a giccs.
Amíg a környező államokban már századunk eleje óta megindult a temetőkertek rendezésének, díszítésének reformálása a kiegyensúlyozottabb és művészibb megjelenítés érdekében, addig nálunk a legutóbbi évtizedekig alig történt valami. Bár a színes obeliszkek terjedése megszűnt és nem rendelnek már műkőből faragott galambos, szíves, romantikus jellegű síremlékeket, de továbbra is használatosak a magas hantok és költséges síremlékek. A ligetes temetőkert virágos, zöld takarója helyett kemény vonalú, nyomasztó kőtenger zárja el szeretteinket a külvilágtól. Sírdíszítésben pedig a tiszta szándékú kegyelet kifejezése helyett a kereskedelmi szellem vagy inkább a „gyászipar” uralma terjed."