Titus Livius még a római köztársaság korában (i. e. 59-ben) született és fejlődött íróvá, de már a császárság korában alkotta meg életművét, és Tiberius uralkodása alatt halt meg (i. sz. 17-ben). Szülővárosa, Patavium (a mai Padova) tiszteletre méltó hagyományokat oltott belé, és T. Livius, akinek mellékneve éppen szülőhelyéről Patavinus lett, még a stílusát illető nyelvjárási sajátosságok (patavinitas) megkülönböztető jegyét is viselte.
Családjáról nem sokat tudunk: szülein kívül egy leányáról és egy fiáról történik említés.
Rómában tanult, retorikai és filozófiai képzettséget szerzett, de hivatali pályát nem választott, egész életét történetírói munkásságának szentelte. Augustus császárral is baráti kapcsolatba került: Liviust maga a császár nevezte Pompeianusnak (Tacitus: Annales IV 34, 3). A későbbi Claudius császárt még mint ifjút ugyancsak Livius indította arra, hogy a történetírással foglalkozzék (Suetonius: Claudius 41, 1).
Liviusnak csak utalásokból ismert filozófiai és retorikai működését is történetírói elvek és célkitűzések jellemezték. Életműve, egyetlen – bár csak részletekben – fennmaradt műve a történetírás műfajába tartozik.
TÖRTÉNELEM / Klasszika-filológia kategória termékei
Titus Livius: Ab urbe condita. Szemelvények az I-II. és a XXI-XXII. könyvből
Kiadás:
Budapest, 1967
Kiadó:
Kategóriák:
Klasszika-filológia Latin irodalom
Nyelv:
Magyar
Sorozat:
Terjedelem:
344 p.
Kötésmód:
félvászon