Publius Ovidius Naso: Átváltozások. Metamorphoses

„Vergilius és Horatius csupán az augustusi nagy pillanat költője, - Ovidius az egész hosszan hanyatló császárságé. Augustus bizonyára érezte is, micsoda jövő előhírnöke Ovidius, talán ez is szerepet játszott abban, hogy a költőt a világ végére száműzte; a későbbi Róma mégis őbenne ismert magára, a dekadenciát nem lehetett hatalmi szóval megállítani. [...]
Ha Ovidius középkori és renaissance-kori roppant népszerűségét nézzük, az a gyanú merül fel bennünk, hogy még az utókor sem mindig igazságos bíró, vannak költők, akik gyengéik révén lesznek halhatatlanok. Ovidius maradandóságában bizonyára nagy szerepet játszott az, hogy az utókor nehezebben emelkedett fel Vergilius, Horatius és Propertius magasságához, mint hozzá. Ovidius aránylag olcsón szállította az utókornak az antikvitást; az antikvitást mint nyersanyagot, költői témát, pornográfiával, virágocskákkal és a későbbi századok kedvenc ízléstelenségével, az allegóriával fűszerezve. Legfőkép az hatott, ami nem is ovidiusi benne: az átközvetített mithoszok romantikus érdekessége, csoda-világa. De mindenesetre ő volt a választott edény, amelyen át a mithosz az újkorhoz jutott. Akkora költők tanultak tőle, mint Ariosto, Tasso és Milton.” Szerb Antal csípős véleménye A világirodalom történetéből