Kosár
Ez az első és bizonyára az utolsó olyan magyar népmesegyűjtemény, amely címében a mese helyett a beszéd szót használja, abban az értelemben, hogy Baka András tréfás meséi. A régiségben ugyanis – noha ezzel a kérdéssel tudtommal egy nyelvészeti vagy néprajzi tanulmány sem foglalkozott – a mesének a magyar nyelvterület egy részén valaha beszéd volt a neve. Mielőtt végleg feledésbe merülne, legalább egyetlen gyűjtemény élén őrizzük meg emlékét művelődéstörténeti-nyelvi kultúránk számára. A beszéd mese jelentésváltozás néprajztudományunkban aligha köztudomású, noha szótáraink tanúbizonysága szerint folklórterületünk legarchaikusabb részein, a székelyek és a moldvai csángók körében előkerült néhány elszórt adat néhai ismeretére és használatára vonatkozóan.
A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint a beszéd „A magyarba egy közelebbről meg nem határozható szláv nyelvből került át »beszéd, szó« jelentéssel” – és miután 1138-tól felsorolja a történeti adatokat, csak későn, 1863-ban jut el Kriza János Vadrózsák című székely népköltési gyűjteményéhez, az egyetlen olyan adathoz, amelyben a beszéd kétségtelenül a mesét jelentette.
