Arany János: Buda halála [Reprint]

Amikor a magyarság a világerők háborúinak s a maga szabadságharcainak földúlt hadszínterén újra magára ocsúdni kezdett, nemzeti érzésének alakulásában egyre fontosabb szerepet kaptak az ősi birtoklás és a nagy ősöktől való származás hagyományai. A nemzeti közvélemény úgy tudta, hogy a magyarok a hunok leszármazottai, a honfoglalás Attila egykori földjének jogos visszaszerzése. A lassan fölvirágzó szépirodalomtól azt várta a nemzet, hogy a költők énekeljék meg a honfoglalás történetét. Vörösmarty eposza, a Zalán futása ezt a heves vágyat látszott betölteni. Igazán mély hatása azért nem volt, mert vergiliusi hexametereit és ossziáni hangulatait nem értette meg a nép, s a nemesség is inkább csak „a régi dicsőség” hősi képeinek megidézését csodálta benne. Ez a közvélemény a magyar-finnugor kapcsolatokat kutató tudósokat is gyanakodva nézte: elutasította a „halszagú atyafiság”-ot. A nemzeti vágyak zavarát Arany János úgy akarta eloszlatni, hogy Attila fiáról, a magyar őshazába visszatért Csaba királyfiról készült nagyszabású eposzi trilógiát írni. Művében a királyfi, Attila fia, a hun-magyar rokonság jelképes megtestesítője, a honfoglaló magyarság örökösödési jogának biztosítása lett. A nagyra tervezett trilógiának terveit az abszolutista elnyomás és a kiegyezésre következő züllés körülményei közt nem tudta megvalósítani a költő. Befejezni csak a trilógia első részét, a Buda halálát volt képes.

Ennek a „hun regé”-nek aranymíves aprómunkával, megrendítő gonddal át- meg átjavított első fogalmazványa annak az óriási erőfeszítésének emléke, amellyel a magyar őstörténetet fölidéző „magyar naiv eposzt” igyekezett Arany újrateremteni. A Buda halála „impúrumá”-nak hasonmását a szépen nyomtatott végleges szöveggel és Keresztury Dezső alapos és érdekes tanulmányával kiegészítve teszi közzé a Helikon Kiadó. Nemcsak egy nagy költő művészi látomását tehát a magyar őstörténetről, hanem a magyar önismeret, azonosságtudat egy igen fontos kérdéskörének olyan megfogalmazását, amelynek komoly mondanivalója van napjaink nemzeti érzésvilága számára is.

Az Országos Széchényi Könyvtárban Quart Hung. 1535. jelzeten őrzött impúrum hasonmása.

Borítóján fém plakett.