Ezelőtt halvan évvel a Stáció-utcában laktunk, amely Baross Gáborról van elnevezve azóta. Ott volt a sárga, földszintes ház, a Koszorú-utca sarkán, ebben lakott Jókai, a jobb oldali részen, - mi meg a baloldali fronton. Édesapám akkor a Jókai szerkesztette, "Hon" című napilap belmunkatársa és vezércikkírója volt, ide írt ő tízezer vezércikket. Én az ő szobájában aludtam éjjel egy zöld kanapén, amely még ma is megvan. A kanapé fölött nagy írótoll függött, lehetett vagy hat méter hosszú! Bádog pennája volt és fekete ébenfa nyele. Ezt a hatalmas tollat édesapám a „Hon" szerkesztőségétől kapta emlékül, azon napon, mikor ezredik vezércikke megjelent. Lefekvéskor, míg el nem aludtam, a homályos szobában gyakran csüggött rajta tekintetem, amint az utcalámpa bevilágítva a földszintes szobába, fényével játszadozott rajta.
,,Ezer vezércikk"...
Huszonhárom éves koromban én is írni kezdtem. Amerikába mentem mint mérnök és onnét hazajöttem két kötet könyvvel, a múlt század végén... Azóta több mint negyven év múlt el és én namp mint nap írok. ... és az első novella után jött a többi, és ma már ott járunk az ezernél...