Kosár
Jeremiás című tragédiámat 1915-16-ban írtam, hogy bensőleg győzzem le a háborút, amely morálisan nyomasztó súllyal nehezedett rám. Azokban az időkben a cenzúra teljesen lehetetlenné tette a háború problémájának nyílt megvitatását és a béke útját egyengető megértés politikájának hirdetését s mi kevesen, akik nyitott szemmel láttuk a közelgő katasztrófát, hallgatásra voltunk kárhoztatva, ami szinte égette az ajkainkat. Egy költői szimbolumot kellett tehát találnom, amely az előrelátó kétségbeesésnek ezt a lelkiállapotát híven érzékeltesse és mi állhatott hozzám közelebb vér szerint, mint Jeremiásnak, a halhatatlan figyelmeztetőnek prófétai alakja?
Stefan Zweig
A mű utolsó mondatai:
"- A Láthatatlant nem lehet legyőzni. Csak embereket lehet megölni, de nem az Istent, aki bennük él. Egy népet le lehet igázni, de szellemét soha."
***
Palotai Boris 1904-ben Nagyváradon született 1926-ban Kassán adták ki első verseskötetét (Tavaszi áradás). 1928-ban megszületett fia Bacsó Péter. 1932-ben Kassán az Én Lapom című ifjúsági folyóirat szerkesztője volt. Megnyerte az Atheneum és a Nyugat pályázatát. Később Budapesten – az Asszonyok című lap szerkesztője volt. 1947–1953 között a Népszava irodalmi rovatának vezetője volt.
Számos művéből készült film.
A következő években elmélyült és megkeseredett regényeinek világa, jó érzékkel ábrázolta a kor és az egyén konfliktushelyzeteit.
Termékeny, könnyed íráskészségű elbeszélő és ifjúsági regényíró volt. Legjobb írásaiban hitelesen mutatta be korát.
