A mű meggyőzően bontja ki azt az érzést, ami egy esendőségében is nagyszerű, hanyatlásával is rabul ejtő, mérhetetlenül szegény, de kulturális értelemben felfoghatatlanul gazdag országot járva hatalmasodik el a barangoló fehér idegen tudatában.
A modern civilizáció minden vétkét ismerő, a pénz iszonyatos hatalmából következő fejlődéstől iszonyodó vándor rádöbben: nem teheti, hogy ne szóljon - örök hűséget esküdve valakinek, "aki az elmúlt idők és széthulló terek" mögül néz vissza rá.