Kosár
A „Ruhátlanul” c. vers margójára. 1975. június 26.
Az emigrációban legkedvesebb költőm Fáy Ferenc. Mert (l) a vers azt mondja, amit ő mondani akar (2) ő azt mondja, amit a vers mondani akar (3) a vers nála mindig annyi amennyi: nem kuporog és nem áll koturnuson, nem hosszú, nem rövid (4) minden verse szívettépő olyannyira, hogy (5) elolvasása után megrendülten ülök és bámulok a semmibe. Mindezt érdekmentesen mondom és tanúsítom, Isten engem úgy segéljen, ezért nékem sallárium nem jár s neki is legyen immár mindegy, élek-e, halok-e. Csak épp a hazai vers-diáré mocsoktengerén mindennaposan átgázolva – jólesik megfürdekezni ennyi tisztaságban. Türelemmel jegyzi valamely Öregsátánnak elszerzett, hitből-örömhírből kicsípett legénye.
Határ Győző (London)
Valósággal kereszténnyé váltam a Keresztút felfalásakor, Ámbár ez se pontos, mert a litániáid – nevezhetem így? – keresztény és keresztyén és zsidó egyszerre s még a magamfajta vén istentagadó istenpóthite is belefér. Az a józan és magasztos közhely duruzsol benne, amelynek hite és ihlető ereje nélkül mindnnyian felfordultunk volna, a Mária siralom névtelenjétől József Attiláig és megannyi utódjáig, mielőtt a szánkat ép szóra nyithattuk volna. Ez persze nem az én felfedezésem, nem is a tiéd, de a te érdemed, hogy három évtized nosztalgikus és opálzó természetre fonódott elrévedés után az egyszerű emberi csodára találsz símuló szavakat, méla jambusokba és keresztrímbe hangszerelődőket, sose vetkőzve ki látomásaid eredendő rendjéből – Tóth Árpád és Juhász Gyula, vagy Chagall rokona? nyilván mindnyájuké – s ugyanakkor beleszűrve egy kis Francis Jammes-ot is, kiről nem tudom, ismered-e egyáltalán: új-katolikus, vagy ó-katolikus francia költő volt a századforduló táján: magyar költők közül leginkább Szép Ernőre hatott, de hogy kire hasonlított leginkább, nem tudnám megmondani. Sem, hogy ki más írhatta volna: „Beburkolta a gyolcs tavaszi égbe / didergő teste szégyenét./” A szégyen, mint megdicsőülés, – fájó, istentelen szívvel mondom – nagyon keresztény gondolat. Freudhoz méltó. Honnan a nyavalyából jutott eszedbe? De abbahagyom a talmudizálást az evangéliumi látomáson. Elég az hozzá, hogy gyönyörű.
Ignotus Pál (London)
