Bárdos Pál: Mózes, az egyiptomi

A tekercs fölfedezése, mint oly sok minden az életben, véletlen következménye. A történetben kulcsszerepet játszik egy, a szokásosnál hegyesebb cipősarok, amely viselőjének kellemetlenséget, a tudománynak pedig mérhetetlen hasznot hozott. Az történt ugyanis, hogy angol turistacsoport látogatta meg az ún. VQ-t, vagyis azt az üreget, amely a Vádi Qumránhoz csatlakozó szakadékban található. (A Vádi Qumrán négyes számú barlangja.) Ez a barlang valójában márgába vájt kamra, melyet korábban többször gondosan átkutattak. Nem eredménytelenül. Nagy mennyiségű kéziratot fedeztek itt föl, szinte valamennyi ószövetségi könyv előkerült teljes vagy töredékes formában. Ezek egy részét a kanadai McGill egyetem, más részét a manchesteri egyetem vette meg, de volt egy kikötés: kiadásukig a Palesztina Múzeumban hagyják őket.
Fantaszták és szerencselovagok a helyi beduinok segítségével még több sikertelen ásatást hajtottak végre. Ezek után jött az a bizonyos angol hölgy, Mrs. Macrean, akinek hegyes sarkú cipője feledékenységből maradt a lábán. Túra előtt ugyanis magas szárú, fűzősre akarta cserélni, de indult volna a csoport, tülkölt a busz, és ő sietségében túraöltözékhez nem illő cipőben rohant le, amit saját szavai szerint "meglehetősen megbánt", mert a vízmosás gidres-gödrös talaján minduntalan megbicsaklott a lába. A barlangba is csak útitársai unszolására ment be, s alig tett néhány lépést, a tűsarok tövig süllyedt a márgás talajba. Több úriember segítségére sietett, igyekezetükben azonban beletörték a cipősarkot a földbe. Egy korábbi ásatásból ottfelejtett ásóval kísérelték meg kiszabadítani, az ásó elakadt valamiben. "Nocsak, egy újabb tekercs" - tréfálkozott az idegenvezető, és igaza lett. Agyagkorsót ástak ki, s abból nagy álmélkodásukra, rongyokba tekert pergamentekercs került elő.