Kosár
KEDVES HAJNALKA KISASSZONY!
Bogdánszentmiklósvecsén - nehogy abból, hogy levelére nem válaszolok, azt következtesse, mintha azt a levelet nem kaptam volna meg. Megkaptam, és valóban belátom, hogy egy egyszerű autogramot küldeni egy csinosnak mondott vidéki kislánynak igazán nem olyan dolog, hogy akármekkora elfoglaltsága mellett is meg ne tehetné az író úr.
Bár, mint kegyed nagyon helyesen sejti, én csakugyan százával kapom naponta az effajta leveleket, és hát, ha már eltalálta, mit tagadjam, bizony azzal a gúnyos (ha nem is gunnyos, mint kegyed írja) mosollyal adom oda az inasomnak, mely a nagy humoristát annyira jellemzi. Na igen, igen, hogy annyira zaklatnak a kiadók, hát, kérem szépen, de az már túlzás, mintha semmi másra nem érnék rá, csak ezekkel tárgyalni. Kegyed, Bogdánszentmiklósvecsén, kissé nagyon is kiszínezte magának a pesti magyar író fogalmát: az például nem igaz, hogy előcsarnokomban százával várnak a kiadók, ma is csak tizennyolc volt, talán még annyi se, és nem is verekedtek, nahát bejönni szerettek volna, azt nem mondom éppen, de verekedni! - ilyet ne gondoljon.
De nem erről akarok beszélni, hanem arról, hogy miért nem érek rá minden levélre válaszolni, s hogy a kegyed levelét bizony félperc alatt elfelejtettem, mint ahogy el is találta. Mint leveléből látom, kegyed körülbelül sejti is, mi lehet ennek az oka, csak persze vidéki fantáziájával egy kicsit elveti a sulykot, hogy egyebet ne mondjak, az a rongyos kis márvány-lakocska az Andrássy út közepén, amibe lakom, igazán nem nevezhető kastélynak; aztán kegyed azt hiszi, hogy az olyan nagy dolog, hogy az embernek autója van egy-kettő: ez igazán nagy tájékozatlanságra vall; mibe kerül ma egy autó? Potom harminc-negyvenezer koronába, abból még nem következik, hogy a magyar írót úgy méltányolja a társadalom, mint ahogy a szellem arisztokratáját (mint ahogy helyesen írja, eltekintve attól, hogy egy "t"-vel is elég volna) kellene.
