Kosár
Kazár Emil (1843 - 1922.), hírlap- és regényíró. Korán lépett az írói pályára, már 1860-61-ben közölt a Napkelet és Divatcsarnok elbeszéléseket tőle Ozul és Emil álnevek alatt. 1862-ben a szépirodalmi Divatcsarnok és Gyermekbarát segédszerkesztője lett, 1864. júliusban a Fővárosi Lapok belső dolgozótársa Vadnai mellett.
Innét 1869-től a más lapnak ujdonsági, színházi s művészeti rovatait vezette és sok czikket s tárczát, különösen vasárnapi tárczákat írt Echo aláírással. Segédszerkesztője, majd szerkesztője volt a Hazánk és Külföldnek és a Heti Postának. Ezután mint elbeszélő kevesebbet írt és a hirlapírásra fordította idejét. 1872-ben a Vasárnapi Ujság és ennek társlapjai (Politikai Ujdonságok, Képes Néplap, Világ-Krónika) szerkesztőségébe lépett.
E mellett 1879-től 1893 végéig az Egyetértés belső dolgozótársa volt; az irodalmi s művészeti rovatokat látta el, majd a tárcarovatot vezette.
A képzőművészeti dolgokról, művészekről, festményekről, könyvekről, színdarabokról, napi s társadalmi kérdésekről sokszor ír, azonban legtöbbnyire névtelenül. 1877-ben a Kisfaludy-társaság is megválasztotta tagjai közé, de e kitüntetésről egy év mulva lemondott. A Népszínháznak megnyitásától kezdve másfél évtizedig drámabírálója volt, s 1897 októberétől ismét az.
*** Tartalom ***
- A Stefánia-útról
- A Szent-János bogár
- Csak az Isten tudja
- A Sphynx
- Gálé Balázs adjutánsai
- A sárosi gázló
- A második kötet
- A kisasszony fejkötője
- Az uti társ... ...
- A szél szekerén...
- Mit őröl a molnár
- A csodálatos kép
- Osorvinka felesége
- A keztyű fele
- Idill a drámában
